Sokan nem gondolnák, de néha sokkal egyszerűbb ok rejtőzhet a tanulási nehézségek illetve a motiválatlanság mögött, mint gondolnánk: lehetséges, hogy csupán összehangolatlanul működik a két agyféltekénk.
Igaz, hogy agyunk nem két külön részként, hanem egységet alkotva funkcionál, azonban a két fél tökéletes összmunkájáért igencsak sokan tehetünk mi magunk, egyénileg. Ugyanis ha a kettő közötti idegpálya kapcsolatok nincsenek megfelelően edzve, akkor kialakulnak a figyelemzavarok, a fantáziátlanság, a fogalmazási készség hiánya stb.
A jobb agyfélteke a felelős a kreatív, művészi funkciókért agyunkban, azaz a minták, formák, arcvonások felismeréséért, a zenéért, a humorért és még a képzelőerőnkért is. Vagyis az, hogy felismerjük rokonainkat, barátainkat, hogy élvezünk egy-egy dalt, hogy az intuíciónkra merünk hagyatkozni, hogy elképzeljük, hogy néz ki kedvenc könyvünkben olvasott karakterek/ helyszínek vagy jót nevetünk a tréfákon, mind a jobb agyféltekénknek köszönhető. Azonban ez a jobb fél nem tud racionális, logikus lenni. A bal agyféltekénknek hála tudunk sorrendet tartani, írni, olvasni és számolni is. Nélküle nem tudnánk beszélni, érvelni sem.
Talán mindannyian hallottunk már a jobb agyfélteke elhanyagoltságáról napjainkban.
Na, de miért alakul(t) ez így?
A kisbabák megszületésükkor még kitűnően tudják használni mindkét agyféltekéjüket. Azonban már kisgyermek korban elkezdődik ennek rombolása. Mivel a gyerekekre egyre kevesebb idő jut otthon és a bölcsiben, oviban, így például a meseolvasás helyett, melynek során a kicsik jobb agyféltekéjükkel képeket alkotnak, megtanulnak kreatívan gondolkozni, továbbgondolni egy-egy történetet, inkább megjelent a televízió a VHS kazettákkal és a DVD-kel. Egyszerűbb őket leültetni a tv elé, azonban a készen kapott képek nem serkentik munkára a jobb agyféltekét, hanem pontosan háttérbe szorítják annak használatát. Aztán később az iskolában lényegesen kevesebb a szóbeli számonkérés (felelés, kiselőadás), egyre kevesebb a kötelező olvasmány, a műelemzési feladatok, melyekhez képzelőerőre is szükség volna. Alig jellemző a csoportmunka. Mindezek megint csak a kreatívabb agyfélteke elnyomását segítik elő. A hagyományos rajz- és énekórák nem mozgatják meg a diákok művészi érzékét. Így nem csoda, hogy manapság a diákok nem tudnak megbirkózni egy-egy komplexebb feladattal, ahol például csoportban kell felkészülni egy képekkel, esetleg zenével is kiegészített előadásra, nem mernek kiállni társaik elé és összefüggően érvelni egy-egy témában. Egyszerűbb egyénileg az Interneten egy kész anyagot keresniük, írásban beadni, aztán csetelni a haverokkal, ahol sem a szókincs, sem a helyesírás nem fejlődik.
Miben segíthet nekünk a jobb agyféltekénk a nyelvtanulás során?
Az eddigiek alapján nyilvánvaló, hogy a tanuláshoz és az idegennyelvek elsajátításához is szükséges mindkét agyféltekénk. Hiszen a balnak köszönhetően logikusan tudunk gondolkozni, meg tudjuk tanulni a nyelvtani szabályokat, el tudjuk olvasni és le tudjuk írni a szavakat. Azonban ha nem küldjük tovább a szavakat a jobb agyféltekének (képpé alakításra), akkor képtelenek leszünk azt hosszú távra megjegyezni és a későbbiekben saját gondolatainkat ezek segítségével közvetíteni.
„Ahány nyelvet tudsz, annyi(féle) ember vagy.”
A legtöbbünk azért tanul angolul, németül stb., hogy ki tudja fejezni a gondolatait, megértesse magát egy idegen környezetben is. Ahogy minden nyelvnek más hangzása van, úgy a szavak is más-más hangulatokat és érzéseket képviselnek bennünk. Teljesen más a „feeling”-je (az érzete) számomra, ha angolul kell az mondanom”I would like to have an ice-coffee with cheese cake”, mint ugyanez németül „ich möchte einen Eiskaffee und ein Stück Käsekuchen” vagy magyarul „egy jegeskávét kérek sajttortával”. Tehát nem egyforma belső képekkel, érzésekkel idézem fel a szavakat, azaz a jobb agyféltekémet erőteljesebben kell igénybe vennem, ami akkor fog jól működni, ha kellőképpen edzett agyamnak ez a fele is.
Az évek során megfigyeltem, hogy azok a tanítványaim, akik hagyták az intuíciójukat kibontakozni („ez így érzem, hogy nem jó, nem rímmel”; „nem tudom, miért, de így mondtam és jó????! el se hiszem!”), sokkal könnyebben haladtak a nyelvtanulással, mint akik alig mertek próbálkozni és gyakrabban a tanári segítségre hagyatkoztak („nem tudom, hogy van; elmondod?”). Épp ezért, ragaszkodni szoktam hozzá, hogy a tanítványok maguk próbálkozzanak, körbeírjanak, ráérezzenek.
De ez a mechanizmus fordítva is igaz, ahogy egyre jobban megismerünk egy idegennyelvet, úgy saját érzésvilágunk, intuíciónk, képzelőerőnk is kitágul. Ezért különösképp javasolt az idegennyelv tanulás során az anyanyelvi környezetet meglátogatni, hogy benyomásainkat ezáltal is gazdagíthassuk és önmagunkból is egy újabb részt ismerhessünk meg.
Így belátható, hogy a nyelvtanulási készségünk nem öröklött tulajdonságainkon múlik, hanem tulajdonképpen bárki számára megtanulható képességek tárháza. Az, hogy ezekből 2-t ismerünk meg és „nehézkes nyelvtanulók” vagy 22-t sajátítunk el és „nyelvzsenik” leszünk-e, csak rajtunk múlik.
Klasszikus teszt a forgó bábu vizsgálata:
http://jobbagyfeltekestanfolyam.nethu.net/jobb-agyfeltekes-teszt.html
Az angolosoknak pedig külön ajánlom az alábbi teszt kitöltését, ami már csak gyakorlásképp is hasznos ;)
http://www.wherecreativitygoestoschool.com/vancouver/left_right/rb_test.htm
Vagyis a nyelvtanulás során a logikán felül nagyon fontos a kreatív gondolkozás, a képekben való látás, a nyelv dallamának elsajátítása, az intuíció használata, amit jobb agyféltekénk tud szabályozni. Tehát ha tudjuk, hogy inkább a bal a domináns féltekénk, érdemes tanulás előtt és közben néhány jobb agyféltekés gyakorlatot elvégezni a siker érdekében.
Hogy milyen gyakorlatok vannak?
- egyszerű (mindennapi) memória feladatok
- képzelőerőt serkentő gyakorlatok
- egyszerű rajzfeladatok (számokkal, betűkkel)
- jobb agyféltekés rajztanfolyam
- rövid kineziológiai gyakorlatok
- stresszoldó technikák
- zene bevonása a tanulásba
- önismeret tanulása (pl. asztrológia, Symbolon kártya)
- jógagyakorlatok
Én az óráim során felváltva alkalmazok bal (pl. nyelvtani feladatok) és jobb agyféltekés (pl. önálló témakifejtési) nyelvi feladatokat, hogy kiegyenlítetten fejlődhessen a diákom minden „porcikája”. A fentiek közül mindig egyénre szabottan adok néhány tippet (akiknél érzem az elakadást), mert természetesen az adott tanuló személyisége nagy szerepet játszik abban, hogy melyik technika fog neki a legjobban segíteni.
Hajrá, kedves nyelvtanulók! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése