Kétnyelvű, többnyelvű gyerekek

Napjainkban egyre gyakoribbá válik, hogy a gyerekek már óvodás koruktól, vagy akár otthon csecsemőkoruktól elkezdenek megismerkedni egy (esetleg több) idegen nyelvvel. Sokakban felmerül a kérdés: szükség van-e erre, mikortól érdemes elkezdeni és hogyan is kell ezt csinálni?

Először is a többnyelvűség fogalmát érdemes tisztáznunk. „Többnyelvű vagy poligott személy, aki több nyelven tud (akár aktív, akár passzív nyelvtudással) kommunikálni. Szűkebb értelemben csak azok, akik több nyelven -közel- anyanyelvi szinten beszélnek.” (Wikipédia) Nagyon ritka, hogy valaki ugyanolyan szinten érti és beszéli az összes nyelvet, amelyet tud; általában van egy domináns nyelv, amelyiken a legszívesebben kommunikál. A nyelv agyunkban nem egyetlen területhez kötött; az első nyelv elsajátítása során bal agyféltekénk lép működésbe, a második nyelv tanulásától azonban már mindkét agyfélteke működése aktivizálódik. (A jobb agyféltekés nyelvtanulásról korábbi cikkemben itt olvashattok, angolul pedig itt.) A másik agyfélteke belépésével érzelmi viszonyunk is kialakul a különböző nyelvekkel. Például ha családon belül másik nyelven kezdenek kommunikálni a többnyelvű családok, akkor az érzelmi viszonyok is megváltoznak a családtagok között. Emiatt nagyon tanácsos, hogy a szülők (vagy az oktatók) következetesen mindig ugyanazon a nyelven kommunikáljanak a gyerek(ek)kel. Az anyanyelv és a többi nyelv elsajátítása csak egymással kölcsönhatásban lehetséges, és akár már a pocaklakó időszakban elkezdődhet. Ha a két szülő különböző anyanyelvű, akkor mindketten a saját anyanyelvükön kommunikáljanak a gyermekkel s (ha tudnak) esetleg egy harmadik nyelven egymás között. Ha azonos anyanyelvűek a szülők, akkor kulcsfontosságú, hogy az anyuka a saját anyanyelvén beszéljen a gyerek(ek)kel és az apa hozza be a másik nyelvet, ha elég jó ahhoz a nyelvtudása, hogy a fontos kötődési pontok egy másik nyelven való kommunikáció során is kialakulhassanak közöttük. Az anyuka anyanyelve kitüntetett szerepben fog maradni és ez a szó szerint anyanyelv ad majd kitűnő támpontot, hogy a gyermek a többi nyelvet is minél jobban megtanulhassa. Így a második, harmadik stb. nyelv által a több kultúrában, különböző (érzelmi kötődésekben) dimenziókban való létezés, többféle nézőpont és az eltérő nyelvi rendszerek megtanulása olyan pluszt ad a fejlődő agynak, mely erősíti a későbbi tanulási képességeket is, beleértve az érzelmi intelligenciát is!

„Ahány nyelvet beszélsz, annyi ember vagy.”- tartja a régi mondás. A mai felgyorsult, földrajzi határokat nem ismerő információs áradatban pedig határozottan szükségünk van a nyelvtudásra, a sokszínűségre. Tehát határozottan érdemes belevágni, hogy gyermekeink (vagy akár mi magunk is) minél több idegen nyelvvel megismerkedhessenek.

A tanulás a neveléssel kezdődik; a gyerekek tanulásában (és tanításában is) a kíváncsiság az egyik legfőbb motiváció. Mint tudjuk, kisgyermekkorban történik a járás, a beszéd, egyéb kommunikációs eszközök, a társaságban való viselkedés stb. elsajátítása. Habár a gyermek közel másfél-két éven keresztül hall maga körül másokat beszélni, mégis önmaga jön rá a ragozások és a nyelvtani szabályok helyes használatára.

Hogyan sajátíthatja el gyermekem kiskorától az idegen nyelveket?

Téves az a szemlélet, hogy a gyerekek agya fogékonyabb, ezért tanulják könnyebben a nyelveket. Ők azért tanulnak gyorsabban, mert nagyobb motivációt éreznek, hogy kommunikáljanak társaikkal, mint a felnőttek. Nekik nem kell olyan választékosan kifejezniük magukat, tehát a legalapvetőbb szókinccsel tőmondatokat használnak, vagyis nem kell annyit tanulniuk ahhoz, hogy kommunikálni tudjanak, mint egy felnőttnek.

Mivel kisgyermekkorban az idegen nyelv tanulás nagymértékben a természetes nyelv elsajátítás folyamataira épül, ezért nagyon fontos, hogy a gyermek mindennapjainak részévé tegyük nyelveket. Mint említettem, a gyerekek önmaguk jönnek rá a nyelvi szabályszerűségekre, és ez egy olyan képesség, amelyet a nyelvtanítás során érdemes kihasználni! Azonban szülőként/ tanárként a gyermek életkorától függően nem várhatunk el célirányos, koncentrált figyelmet, hanem a gyermek figyelmét játékosan lekötve, érdeklődését finoman a nyelv felé terelve tudjuk őt képezni. Azonban mindig csak annyi ideig, amíg örömét leli az ezzel való foglalkozásban! Emiatt a gyermeknyelvoktatás különbözik a felnőttek nyelvoktatásától és speciális módszereket igényel. Az otthoni tanulásban az oktató játékok lehetnek nagy segítségünkre: zenés-mondókás CD-k, mese DVD-k, színes (hangos) mesekönyvek, esetleg idegen nyelvi környeztbe vitellel. Az idegen környezet lehet egy idegen nyelvű óvoda, tanulócsoport, de akár konkrétan a külföldi környezet is. Nézzük meg külön mindkét esetet.

Kisgyermekkori nyelvoktatás nem élő nyelvi környezetben

Általában idegen nyelvű óvodák vagy erre specializálódott oktatócsoportok vannak, akik vállalják, hogy játékos formában megtanítják a lurkókat egy másik nyelven azáltal, hogy anyanyelvű tanárok csak idegen nyelven kommunikálnak a gyerekekkel. Ez természetesen jó dolog, mert utánzással elsajátítják elsősorban a helyes kiejtést, az alapszavakat, fontosabb mondatokat és valamennyire az idegen kultúrát is. Azonban nagyon oda kell figyelni, hogy a gyerekek fejlődése elég nagy egyéni különbségekkel zajlik és az életkori lehetőségeket az egyéni jellem jelentősen módosíthatja. A csoportban nem biztos, hogy gyermekünknek megfelelő tempóban, mennyiségben, játékossággal vagy épp komolysággal történik az oktatás.

Rendkívül fontos különbség a felnőttoktatáshoz képest, hogy a korai nyelvtanulásban a kommunikáció (beszéd) és a beszédértés fejlesztése történjen elsődlegesen. De nagyon lényeges, hogy egymásra épülő, logikus tevékenységek sorozataként sajátítsák el a nyelvet, amikor érettségük már eléri a megfelelő szintet. Ehhez ismerni kell, milyen tanulótípus a kicsi, vagyis milyen a személyisége. A gátlásos tanulókat soha nem szabad kommunikációra kényszeríteni, inkább ösztönözni kell, hogy spontán szólaljon meg.

Az írás és olvasás kisiskolás korban vezethető be a tanulóknak, legfőképp akkor, amikor már maguk is meg tudják tapasztalni a tanulás hasznát, például el tudják olvasni kedvenc mesekönyvüket/ regényüket angolul is; megértik a számítógépes játék angol utasításait. Csupa olyan tevékenységbe kell bevezetnünk az idegen nyelvet, amelyet a gyerek egyébként is szívesen végez. Olyan légkört kell teremteni, amelyben a tanuló jól érzi magát, s ebben kulcsszerepe van a tanár személyének.

Segítség! Gyermekem nem beszéli külföldön a környezete nyelvét...

Manapság általános jelenség, hogy a szülők jobb munkalehetőséget kapnak külföldön és csemetéiket is elviszik magukkal. Azt gondolják, „a gyerek odakint úgyis hipp-hopp megtanulja majd a közösségben az idegen nyelvet!” Csakhogy ez az optimista feltételezés sok esetben egyáltalán nem fedi a valóságot. Sajnos nincs párhuzamos viszonyban a beszélt nyelv hallgatása a gyermek (kamasz) nyelvi fejlődésével. Vagyis a gyerek hiába hallja éjjel-nappal az élő környezetben a nyelvet, mindig csak érettségéhez és adottságaihoz mérten fog tudni fejlődni.

A gyerek bekerül az idegen külföldi óvodai, iskolai környezetbe és teljesen megváltozik a viselkedése: pl. nem hajlandó megszólalni társaságban, folyamatosan rosszkedvű, nem akar a közösségbe menni, gyakran megbetegszik stb. A felzárkóztató csoport vagy az integrációs osztály sem képes csodákra, pontosan a fentebb említett csoport kontra egyéni képességek miatt. A legtöbb esetben az orvosság kisebbek (2-6 éves korosztálynál) egy célzott nyelvi készségfejlesztés, nagyobbak esetében (írni-olvasni tudóknál) akár nyelvtanfolyam. A legelején érdemes olyan tanulási fórumot választani (akár nyelviskolát, akár magántanárt), aki beszél a gyermek anyanyelvén, hogy minden felemrülő kérdést, szó szerinti fordítást tisztázni tudjanak, illetve hogy feloldódjon a gyermek (kamasz) gátlásossága, depresszivitása a nyelvtanulással szemben.

A gyerekek (legfőképp a tinédzserek) sokszor sokkal-sokkal bátortalanabbak a nyelvhasználatot illetően, mint a felnőttek. Amennyiben kellemetlen szituációk miatt negatív érzelmi viszony alakul ki a gyermekben a nyelvhasználatot és a nyelvtanulást illetően, később még más nyelvek megtanulásakor is problémákba ütközhet majd. Tehát a tanár feladata nem csak a tanítás, hanem a diák kiismerésével a lelki támogatás is, a tanulás örömének felébresztése ;-)