Magyarországon az utóbbi években
rohamosan növekedik a külföldre vándorlók aránya. A kivándorlók általában az országtól nyugatabbra, Németországba, Ausztriába
vagy Angliába költöznek jobb munkahely és megélhetés reményében, akár
nyelvtudás nélkül is.
Véleményem szerint nagy
bátorságra van szükség a célország nyelvének ismerete nélkül belevágni egy új
élet felépítéséhez. A legnagyobb probléma talán az, hogy a nyelvtudás hiánya
kizárja, hogy proaktívan tudjanak a kiköltözők munkát keresni. Azonban egy
olyan szintet elérni angolul vagy németül, hogy interjúzni tudjon az ember,
ahhoz bizony idő kell. Mondhatnám „csoda módszerrel” 2 hónap, egyébként 12, de
szintfelmérés és egy-két közös óra híján nem teszek hamis ígéreteket. Természetesen
egyéne válogatja, hogy mennyi idő, sok függ attól, az illető beszél-e már más
idegen nyelvet, mennyire motivált és elég elszánt, kitartó-e.
A hatékony nyelvtanulást eddigi tapasztalataim alapján úgy definiálom,
hogy meg kell tanulni a célnyelven gondolkodni. Fontosnak tartom a kifejezések,
akár kész mondatok szó szerinti megtanulását, de emellett nagy hangsúlyt
fektetek a nyelvtanban a logikai magyarázatokra. És tapasztalataim alapján az
emberek 95%-a (a maradék 5% pedig csak elsőre nem ott járt lélekben a
magyarázat idején) sokkal könnyebben megtanulja a nyelvet, ha megkapja a
magyarázatot, hogyan „gondolkodik” a másik nyelv. Ha megtanuljuk –mindig a
szintünknek megfelelően- kifejezni magunkat, az önbizalmat ad, s az ebből eredő
sikerélmény pedig önkéntelenül is újabb dolgok megtanulására sarkall. Minél
több emberrel beszélgetünk, annál jobban érezzük magunkat, és ha olykor
hibázunk is, a nyelv dallama, a kifejezések többszöri hallása és új dolgok
megismerése csak egyre magasabb szintre juttat majd minket.
Azt gondolom, akik fontolgatják, hogy a jövőben
Magyarországon kívül próbálnak szerencsét, nekik már minimum egy 6
hónappal korábban el kell kezdeniük megismerkedni a célországbeli nyelvvel (minél
intenzívebben, annál jobb). Egyrészt nagyobb biztonságot ad, ha legalább már
némi szókincs birtokában van az ember; másrészt fantasztikus érzés lesz
megérteni és valós nyelvi környezetben elsajátítani a beszélt nyelv
finomságait.
Szerintem szükség van arra, hogy csoportban és egyénileg is tudjunk tanulni, ha van rá lehetőségünk. A
csoportban például fel tudjuk mérni, hol tartunk másokhoz képest, különböző beszédpartnerekkel
tudunk gyakorolni, ami megint csak nagyon jó visszajelzés és ösztönző erő lehet.
Egyénileg pedig mindent meg tudunk kérdezni és be tudunk gyakorolni, ami a
gyengénk, ráadásul mindezt a saját tempónkban (legyen az akár gyorsabb, akár
lassabb az átlagnál).
A legfontosabb azonban, hogy az
első perctől fogva használható
nyelvtudás megszerzésére törekedjünk. Tehát ne csak megtanuljuk a leckéket,
hanem egyből gyakorlatba is ültessük mindent, amit már tudunk. Ezért az óráimat
úgy építem fel, hogy a megtanult szókincset és nyelvtanokat apró, életszerű szituációkban rögtön
gyakorolhassuk, és otthoni munkának pedig a
két nyelv közötti közvetítést (fordítást) szoktam adni, mert a leglényegesebb,
hogy saját gondolataink adott nyelvre formálást mihamarabb elsajátítsuk. Mind a
szóbeli, mind az írásbeli feladatokat a tudás kiterjedésével fokozatosan
nehezítünk ;-)
Kicsit más a helyzete azoknak, akik már kint vannak, de nem áll szilárd
lábakon a nyelvtudásuk. Náluk fennáll a veszélye, hogy kétségbe esnek, leblokkolnak,
ha nem értik meg őket, vagy ők nem értik meg, amit nekik mondanak. Az önbizalom
csorbulásával pedig a nyelvtanulási kedv is alábbhagy… Azonban a megoldást mégis
az jelentheti, ha belevágunk a tanulásba és fokozatosan, biztosan felépítjük és
először „belső keretek” között (a tanulócsoportban vagy magántanárunkkal)
gyakoroljuk a nyelvet. Számtalan alkalommal derült ki az órákon, hogy csupán a rossz
beidegződések okolhatóak a kudarcélményekért. Amint átvettük a problémás kérdéseket,
gyakran jön a reakció: „Aha, hát, ezért nem értették eddig, hiszen rosszul
mondtam.” Gyakran elég néhány órát rászánni a szabadidőnkből, hogy tisztázzuk a
kérdéses területeket és nyert ügyünk van.
Valóban érdemes olyan embert/
társaságot/ tanárt keresni a környezetünkben, aki beszél az anyanyelvünkön, és
aki már a célországban él vagy élt korábban, van tapasztalata, akár el is tud
látni minket tanácsokkal. Gondoljatok csak bele, mennyi intézni valóval jár egy
költözés, külföldre költözéskor ez viszont hatványozódik azzal, hogy idegen
nyelven kell tudunk kommunikálni: kéréseinket és esetleges panaszainkat közölni,
a helyi szokásoknak megfelelően.
Ezért a felnőtteknek szóló angol és német nyelvű tananyagom a következő témák
feldolgozására épül:
- hivatali ügyek elintézése
szóban és írásban,
- bevásárlás, vásári alku, éttermi
rendelés, online rendelések- reklamációk,
- szolgáltatások: bankszámlanyitás,
posta, előfizetési szerződések megkötése, fodrász stb.,
- albérlet keresés kérdései,
- állásinterjú és önéletrajzírás,
- telefonálás,
- az orvosnál stb.
Nálam a hatékony nyelvtanulás 4
alappillére:
1. napi nyelvtanulás: minden nap csak egy
20 percre vegyük elő a nyelvet! Vagy tanuljunk csak 5db szót minden nap, vagy
nézzük meg a kedvenc sorozatunk egyik epizódját angolul/ németül, olvassunk
napi 1 idegen nyelvű cikket online stb. A blogomon megtalálhatjátok
hétköznaponként frissülő napi leckéimet
(archívumot itt találod: Novemberi napi leckék_2013),
melyek megoldása átlagban 10 percet vesz igénybe, garantáltan találsz benne 2db
idegen szót és a helyes válaszokat is elolvashatod a feladatok alatt.
2. folyamatos nyelvgyakorlás: fontos, hogy
az egyéni tanulás mellett néha másokkal is gyakoroljuk a beszédet. Ha van
külföldi ismerősünk, levelező partnerünk, ez remek lehetőséget kínál. Vezetésemmel
(egyelőre) heti két alkalommal Skype-on megrendezésre kerül a „Nyelvgyakorlók klubja”. A csatlakozás önkéntes alapon működik és becsület kasszás, tehát
mindenkinek annyiba kerül, amennyit gondol érte.
3. motiváció: olykor mindenkinek elfogyhat
a lelkesedése. Viszont a napi rövid egyéni tanulás/ napi lecke megoldás vagy a
heti egy alkalommal történő gyakorlás pont olyan mennyiség, ami szükséges a
szinten tartáshoz, elég lehet épp egy hangyányi fejlődéshez. Egy-egy 100%-osan
teljesített feladat vagy a klubban megismert személyiségek, érdekes témák mind
motiválhatnak minket :)
4. önbizalom: ha hiszünk magunkban, akkor
senki sem állíthat meg minket a nyelvtudás felé vezető úton! A sikerélmény
pedig nagyobb önbizalmat ad, ami egyben motiváció is a továbbfejlődéshez. Mindig
van mit tanulni, én pedig bármikor szívesen segítek Nektek, ha elakadnátok :)